A szeretet okozat. 🎄

Boldog karácsony helyett bátorságot kívánok idén szeretettel – mert a boldogság, úgy tűnik, csakis eredmény lehet! Bátor őszinteség eredménye.

Másrészt nem erről, hanem a szeretetről szeretnék most beszélni.

Karácsony a szeretet ünnepe, és annyira nagyon jó lenne, ha többen értenék végre, hogy a szeretet igenis okozat. Tetszik vagy sem. A szeretet jutalom.

Szeretetben az van, aki megérdemli. Kivéve persze Isten és a szülők szeretetét, ami feltétel nélküli – bár közelebbről vizsgálva nyilvánvalóan nem az ez sem, hanem “csak” az oka múlhatatlan és állandó, mert belőlük lettünk, amin semmi nem változtat. Az emberi társadalomban másokkal nincsen ilyen örök kapocs, tehát a “feltételnélküli” szeretet nem működik, csalódni fog, aki elvárja. Hanem okot kell egymásnak adjunk.

Szeretet ott van, ahol erre okot szolgáltatunk.

 

Tartalom:

  1. A szeretet nem lehet cél.
  2. Önismeret vs. helyesen berendezett élet.
  3. Meddig szereled még magad?
  4. A sötétség belül van.
  5. A szeretet okozat.

 

A szeretet nem lehet cél.

A szeretet okozat, amit NEM lehet célként tűzni.

Aki célként tűzi ki a szeretetet, bizonyosan csalódik. Egy másik ember szeretetét, vagy a világ elismerését nem lehet akarni. Lehet, de felesleges, mert akarattal nem lehet elérni: a “Szeress már!” nem működik. Hanem viszont lehet tenni érte. “Okot szolgáltatni”. Szó szerint… A szeretet nem lehet más, mint jutalom.

A szeretet jól végzett (=helyes) tettek eredménye.

Illetve mégsem csak.
Hanem pontosabb, hogy…

A szeretet helyesen berendezett élet eredménye.

Sok százan fordultak hozzam az elmúlt év során olyan panaszokkal, amikről ők úgy hitték, hogy önismereti a probléma. Igen, de nem. Sosem csak. Egyetlen esetben sem önismereti volt csak a probléma, hanem az kivétel nélkül mindig a hibásan berendezett élet okozata is.

Rossz kapcsolat, szeretői viszony, karrierválság, magány, kiégés, betegség – kivétel nélkül mindig hibásan berendezett élet eredményei.

A hibásan berendezett élet téves világértés eredménye.

 

Önismeret vs. helyesen berendezett élet.

Hogy kinek képzelem magam, és mit értek ezalatt?

Egy ember vagyok, akivel mások folyamatosan megosztják a kihívásaikat, és így nagyon sok tapasztalatom gyűlt emberi válságok és azok megoldása terén az elmúlt tíz évben.

Az általam megismert néhány ezer életút tanulságait leegyszerűsítve azt tudom mondani, hogy három dolog határozza meg egy ember boldogságát – tehát érzelmi állapotát, világi sikerét, kapcsolati viszonyait, egészségét.

  1. Hogy MIT akar elérni, ami a CÉL.
  2. Hogy HOGYAN próbálja.
  3. És hogy KIKKEL.

A CÉL adottság, ami életkorral, tapasztalatok hatására változik, ezen nem (alig) tudunk változtatni. A cél az, amitől a boldogságot reméljük. A cél végül egy meggyőződés, más szóval: vélekedés vagy hit. A cél csakis tapasztatok által változik. A célért az ember küzd, és eléri, vagy nem. Évek alatt. A cél távolról nagyon vonzó – de közeledve egyre kevésbé vagyok biztos, hogy valóban jó-e. Szoktam mondani, hogy a két nagy dráma, ha az ember eléri a célját vagy ha nem. Emberekkel dolgozva azt látom, hogy nagyon hasonló az eredménye.

A HOGYAN eleinte minták által meghatározott. Csakhogy ezek általában válságba visznek. Az ember húsz-harninc-ötven évesen válságok hatására csodálkozik rá, hogy a mintái mennyire meghatározták – “basszus, a szüleim életét éltem”… Változtat, és maga veszi az irányítást kézbe, ami a tudatos időszak. Belső vonatkozása ennek az önismeret és a terápia, ahogy az ember a saját működését befolyásolni próbálja. Külső vonatkozása a sikertréningek, értékesítési technikák és kócsing világa, ahogy a világot ügyesebben befolyásolni megtanulhatja.

Végül a három közül a legelhanyagoltabb terület a KIKKEL. Valahogy keveset beszélünk róla, hogy mennyire fontos a közösség, akikkel körbeveszed magad. Ismerős? Pontosan érzed, hogy nem vele kellene megbeszéld, hogy jó lenne valaki mástól tanács, hogy magunkban nem tudjuk megcsinálni, hogy elfogyott már a kapcsolat, vagy meg sem, született soha… de beéred azzal, aki van, akit egó-kockázat nélkül “igénybe vehetsz”. Ez óriási hiba. A legnagyobb hiba a változástól való rettegés, amit mit az “önismeret elég” önbecsapás erősít.

 

Meddig szereled még magad?

Sokak illúziója, hogy “na akkor most én addig foglalkozom önismerettel”, míg “készre szerelem magam”. Tömegek hiszik azt, hogy a világtól elvonulva, belső szentélyük magányában, a hódolattal tisztelt guru, vezető, szakértő segítségével meg fogják tudni a problémáikat oldani, ha elég ideig dolgoznak rajta. Nem igaz. Nem fogják tudni. Még nem láttam senkit, akinek sikerült volna. Sőt…

Még jobban elmagányosodsz, ha az egyedüli ember az életedben, aki valóban ért és elfogad az olyan valaki, akinek Te fizetsz ezért.

Mert ahol fizetség van, az nem kapcsolat, hanem üzleti tranzakció. Emberi lényként az emberek túlnyomó többségének nem szakértőkre, hanem kapcsolatokra van szüksége. Csakhogy persze a szakértő “biztonságos”, hiszen megvan a díja és “ért” az ilyen helyzetekhez – míg egy másik embert megszólítani, vele őszintének lenni, a szívünket egymás felé kitárni rettenetesen egzisztenciálisan félelmetes.

Más szavakkal:

Dolgozhatsz magadon szakértővel, de a világban valóban újjászületni csakis kapcsolódva lehet!

A hozzám forduló emberek nagy problémája, hogy a boldogságukon téves nézőponttal és hiányos eszközökkel dolgoznak.

A MIT és a HOGYAN mindenhatósága mellett a KIKKEL szinte teljesen elsikkadt. Háromból az egyik “életreformáló eszköz” vakfolt, amiről alig beszélünk. Sőt. Ellenkezőleg. A kapcsolatainkon – munka, társ, barátok, közösség, család – nem egyszerűen csak legkevésbé vagyunk hajlandóak változtatni, de kimondottan dédelgetjük a múltat, és erővel tartjuk vissza, aki pedig változtatni szeretne épp. Erővel tartjuk vissza, mert ha ő változtat, úgy nekem is sokkal nehezebb maradni.

Az emberek egymásba kapaszkodva fulladnak.

Ha a kapcsolódásaidon nem vagy hajlandó változtatni, az olyan, mintha mólóhoz kötve próbálnál egy új kontinenst felfedezni.

Hiába szép a hajó (önismeret), hiába erős a szél (a lelkesítő cél felé), ha a régi kapcsolódásaid kötnek (munka, kapcsolat, haverok), akkor NEM fogsz tudni elindulni. És nem mert béna volnál. Hanem mert gyáva.

A magával foglalkozó ember a világban tétlen, áll, süllyed.

Míg ezzel szemben a kapcsolódásból tettek lesznek, a tettekből a hasznosság élménye születik és hogy nem vagyok egyedül, továbbá a tanulság lehetősége, a fejlődés iránya látszik. Pillanatról pillanatra. Közös cél érdekében, másokkal vállvetve magamat meghaladni is sokkal könnyebben tudom. Míg ezzel szemben egyedül sokkal többet – folyamatosan – bukom.

 

A sötétség belül van.

A “magunkat megszerelni” egy nagyon veszélyes, mert nagyon arrogáns – kinek képzeled magad, hogy majd épp Te leszel holnapra tökéletes? – illúzió, ami évtizedekig tud embereket elméletek rabságában, tehát a lelkük bugyraiban, tehát egyre nagyobb sötétségben, tehát fokozódó magányban és szenvedésben tartani.

A sötétség nem valós.

A szenvedés mindig kapcsolathiány csak.

Érted, amit írogatok itt, de nem érint meg, mert márpedig Te szereled magad tovább: tökéletesre?

Nagyszerű, teljesen rendben van, HAJRÁ!

… egyre rosszabbul leszel, de ha még a tökéletességet vágyod, akkor ezt sem fogod elhinni nekem. A férfi-nő kapcsolataid egyre kevésbé működnek majd, és egyre jobban szenvedsz, mert a tökéletességet elérned valahogy mégsem sikerül, miközben egyre nyilvánvalóbb a magány, és hogy az életed sem halad.

VAGY elkezdheted ahhoz igazítani az életedet, amilyen vagy.

Ez utóbbi fantasztikusan lélekemelő folyamat, amiből sok örömöd származik majd. Az életet helyesen átrendezni kirakós szerű folyamat, aminek a lényege, hogy nem a darabokat kell átfaragni, hanem azt fontos belátni, hogy egyetlen darab sem véletlen olyan, amilyen, látszólag legtökéletlenebb formájú elem is illik a képbe.

Sőt, pontosan így illik a képbe.
Sőt, ezért ilyen a forma, hogy illeszkedjék a képbe.

(Nem ennyire fekete és fehér, persze, a kapcsolódások által folyamatosan változik a lélek, hatunk egymásra azokkal, akik mellettem állnak – sőt a kép, amit alkotunk is folyamatosan változik, tisztul, éppen a részvételünk által.)

Nos?

Töltheted az időt azzal, hogy magadat formálod tovább, míg végül tökéletes – és másokkal illeszkedésre egyre kevésbé alkalmas – kör leszel, ami a MIT és a HOGYAN világa, “szeressenek végre!”, “nagyszerű vagyok!”, “megérdemlem!” – vagy törekedhetsz arra, hogy jelen állapotodban elfoglald a számodra alkalmas helyet, neked megfelelő képben: ami a KIKKEL, tehát a kapcsolódás útja.

Melyik?

Abban hiszel, hogy egyedül szereled magad (szakértő szerel Téged), míg majd már biztonságos “kilépj”, sőt utánad nyúl a világ (ahogy én anno gondoltam), mert már annyira nagyszerű vagy – vagy pedig kiteszed magad a világi csiszolódásnak, tökéletlenséget értékként őszintén felemelve, kapcsolódás által.

Ne érts félre, nem az önismeret ellen beszélek.

Hanem csak az önismeret, mint végső megoldás ellen. Nagyon fontosak a tettek, a világban csiszolódás, a kapcsolatok változtatása – és minél hamarabb és minél bátrabb lépésekkel térsz ezekhez vissza, annál jobban haladsz, mert az új élmények a belső munkához is folyamatos új “értelmeznivalót adnak”.

Tíz évig erőltettem az önismeretet.
Aztán a szeretet tettek eredményeként érkezett meg.

 

A szeretet okozat.

A boldogság a helyes – mások számára értékes – részvétel okozata.

Azt tapasztalom, hogy engem azok szeretnek, akik értékesnek látnak, tehát akiknek tapasztalati élményük van arról, hogy kaptak általam és tőlem. Brutális, tudom, de akkor is ez az élményem.

A szeretet jól végzett tettek eredménye.

Ahol pedig tettek nincsenek, ott hiába foglalkozom akármennyit is önismerettel nem fogom tudni magamat jobban szeretni, mert nem lesz élményem a saját értékemről, mert senkinek nem adok semmit, csak magam körül pörgök. Aki magával foglalkozik, az senkinek nem ad semmit.

Aki szeretetet akar, annak szeretnie kell másokat.

Sőt. Nagyobbat mondok… Aki szeretetet akar, annak lelkesedni kell egy Cél iránt, és ebből erőt merítve szolgálnia kell másokat. Egészen elképesztően brutálisan kemény, de legyen már kimondva. A szeretet a mi emberi világunkban egyoldalú adás, tehát szolgálat eredménye. Ellentétben a szerelemmel, amit valóban “alanyi jogon” adunk abba az irányba amit – akit – Lelkesítőnek érzünk.

Kapcsolódás az út.

Ha kapcsolódás nincsen, akkor ott tettek sincsenek. A tettek ellentéte a magány. Ami idővel fokozódik, hamarosan félelem, sőt rettegés, akár pánik – ami nem véletlen sokak élménye napjainkban.

Ne legyen célod a szeretet. Hanem érdemeld ki!

A szeretetet bátor, mert kockázatos, mert az egód számára bizonytalan kimenetelű, de igaz tettek: helyes kapcsolódás által által lehet kiérdemelni.

Bátor Karácsonyt!

Hálával,
Joós István

 

p.s.
A megfigyelésem, hogy a MIT, HOGYAN, KIKKEL kérdésekkel nem egyidőben, hanem egymás után foglalkozunk – az alábbi korszakos ábra ezt foglalja össze. Bővebben erről, és hogy hogyan léphetsz tovább: EgoYoga

Share This Post
Written by Joós István
István az ÉNAKADÉMIA alapítója, <a href="http://enakademia.net/joos-istvan/">bővebb info itt</a>.
Have your say!
0 0
1 Comment
  1. Szeretném, ha ezt minden olvasni tudó olvasná, és olyan természetességgel élné az életét ahogy a Nap felkel, este lenyugszik, és szolgálja az életet.

    Reply

Hozzászólások

Play All Replay Playlist Replay Track Shuffle Playlist Hide picture