Cselekedj! Változz! Változtass!

Az ésszel való megértés attól válik igazán megértéssé, hogy utána megtörténik a változás, a változtatás is. Önmegvalósítás, önismeret kell. Szükséges. Elengedhetetlen a teljes élethez.

Kell a lelki tudás, és a helyes megértése annak, hogy mit keresünk itt, hogyan működünk és mi a valódi célja az életünknek és kapcsolatainknak. De egy ponton túl tudnunk kell ezt a tudást használni is. Különben ugyanolyan haszontalan, mintha nem is lenne. Amikor az anyagi felfogásba belefáradtunk, elkezdünk keresni, kutatni valami jobb, értelmesebb után, félig tudatosan, félig ösztönösen, belső noszogatás vagy a szenvedésünk hatására. Ilyenkor általában már egy megromlott házasság, egy szakítás, egy karrier vagy önismereti válság utáni gödörben ülünk, amit aztán kiválóan lehet barlangként használni, ahova visszavonulhatunk, magunkkal és jó esetben Istennel.

Aztán egyszer eljön az a pillanat is, amikor tudjuk, hogy el kell hagyni a barlangot! És olyankor el kell hagyni a barlangot! A “védettséget” nyújtó barlangból ki kell lépnünk újra, és ennek minden kockázatát vállalnunk kell. De tesszük mindezt már azzal az óriási előnnyel, hogy felvérteződtünk tudással, megértettük mi az eredeti természetünk, helyünk a világban, és jó esetben ilyenkor tele vagyunk lelkesedéssel is, hogy átadjuk másoknak mindazt, amit kaptunk, és a barlangban megértettünk. Megvalósítottunk. A megvalósítás pedig nem más, mint cselekvés, változás, változtatás, kockázat és felelősség vállalás. Ezek nélkül nincs megvalósítás, csak elméleti tudás, filozófia. És ekkor nyer értelmet az önmegvalósításod, ekkor változnak kapcsolataid, ekkor állsz bele a szolgálatodba, bármi is legyen az, ekkor kerülsz a helyedre. A tanulóból tanár válik, az útkeresőből útmutató, az elesettből segítő, és így válik a boldogtalanból boldog.

Máshogy nem. Sajnos sokan ragadnak bele a spirituális folyamatokba. Mégpedig azért, mert azt várják az önmegvalósítási folyamattól, hogy egyszer elviszi őket egy kapuhoz, amin átlépve, egy más világba kerülnek, ahol már nincs szenvedés, tökéletlenség, probléma. De amíg az anyagi világban élsz, ez a varázs kapu nem létezik. Ilyen formában nem. Csak az az önmagad létezik, aki a már megszerzett tudás birtokában könnyedén képes felül emelkedni a szenvedésen, tökéletlenségen és problémákon.

Aki már képes és mer lépni, hajlandó változni és változtatni mindenen, amiről eddig csak álmodozott.

CSELEKEDJ, LÉPJ, VÁLTOZZ ÉS MERJ VÁLTOZTATNI!

  • Egy értelmetlen kapcsolatból MERJ KILÉPNI!
  • Ha költöznöd kell valahonnan KÖLTÖZZ EL!
  • Ha csak a megélhetésért dolgozol, MONDJ FEL és kezd el csinálni azt, amiben kiteljesíted önmagad, amiben hiszel!
  • Ha álarcokat viselsz (bármilyet is) VEDD LE őket!
  • Ha még nem mondtad el társadnak milyen nagyszerű, mennyire szereted, és mit szeretsz benne, MONDD EL!
  • Ha még nem a célod felé mész, VÁLTS IRÁNYT!
  • Használd a tudásod, merd követni az utad és a valódi vágyaid!
  • Merj szeretni és szeretve lenni, és merd azt felvállalni!

Ne várj arra míg MINDEN körülmény tökéletes lesz, mert nem lesz olyan!

Ne várj addig, amíg te vagy a társad tökéletes lesz, mert nem lesztek azok!

Ne várj arra míg minden körülmény tökéletes lesz, mert nem lesz olyan. Ne várj addig, amíg te vagy a társad tökéletes lesz, mert nem lesztek azok. Hanem bízz és higgy Istenben, hogyha eddig elvezetett téged, nem fog ott hagyni félúton!

Vágj bele, és minden jön magától, szépen megmutatkozik majd egyik lépés a másik után.

Igen, kétségtelenül ott a legminimálisabb a kockázat. DE AZ ESÉLY IS!

A tudásnak ereje van, és ez az erő belülről egyszerűen szétfeszít és felemészt téged, ha nem hasznosul. Már tudod, mit kellene tenned, de nem teszed, és ettől rosszabb állapotba kerülhetsz, mint amikor még nem is tudtad az irányt. Mert a megértés által törlődik a kifogás létjogosultsága. És ilyenkor egyre frusztráltabb, depressziósabb, zavarodottabb leszel. Még az is lehet, hogy a lelkesedés felébredt már benned, de a megvalósítás nem történik meg.

Ez olyan, mintha egy autóba hatalmas teljesítményű motort szerelnénk, ami által könnyedén képes lenne, minden addiginál gyorsabban száguldani … de nem lenne benne kuplung, és váltó, és fogaskerekek és minden más, ami aztán azt az erőt eljuttatná a kerekekig. Ami meg is mozdítaná a kocsit. Csak bőgne és pörögne és bömbölne az a hatalmas teljesítményű motor önmagában, de nem vinné a kocsit egy centivel sem előrébb. És aztán kifulladna, tönkre menne a pörgésben anélkül, hogy bármi haszna lett volna.

Ugyanígy, ha megszerzed a lelki tudást, de “nem teszed be önmagad sebességbe”, azaz nem változtatsz az életeden, nem lépsz, nem mersz és nem kockáztatod, hogy a régi sémákat és a komfort zónádat elhagyva megvalósítsd a céljaidat, és elfoglald helyedet a világban, akkor haszontalan minden meditációd, minden elmélkedésed, minden tanulásod és elméleti tudásod. Azok számára, akik ugyan rendelkeznek karokkal, lábakkal, de valamilyen okból lebénultak, az a test, ami által bármit megvalósíthatnának, csak egy nyűg lesz, amelyet szeretnének akár el is hagyni.

Ugyanez érvényes a lelki bénultságra is, amit manapság depressziónak, letargiának, életuntságnak, önértékelési problémának nevezünk, de valójában nem más, mint a lélek által szolgáltatott energia gondos bepalackozása, az elméleti önmegvalósítással pedig szépen ráhelyezzük a címkét is, hogy na, legalább most már tudjuk, mi az, amit nem használunk :)

Járnod és haladnod kell az úton, különben csak a barlang mélyén rekedt csontvázak számát szaporítod, akik “belehaltak” a bazi nagy önmegvalósításba, mert féltek a barlang száján túlra merészkedni!

Mindent bele! Itt vagyunk segítünk mi is!

Jankovics Anikó

 

Kapcsolódó kurzus:

Share This Post

Hozzászólások

Play All Replay Playlist Replay Track Shuffle Playlist Hide picture